Szülés régen Magyarországon…

 

old cradle

                régi bölcső

A bábasággal kapcsolatban 1552-ben jelent meg az első működést szabályozó rendelet, mely szerint aki továbbra is bábaként kíván dolgozni, annak a főhatóságok előtt esküt kell tennie.

Mi volt a bábák feladata?
  • komplex segítséget nyújtottak a terhesség korai szakaszától egészen a gyermekágy végéig

  • kísérték az otthonszülést, majd naponta többször látogatták az újszülöttes házat (segítettek tisztába tenni a gyermeket, ellenőrizték a köldökcsonkot, a szoptatást, a tisztulást)

Valójában a bábák szerepe a születéstől a halálig terjedt. Pl. tanácsokat adtak menstruációs problémákban,terhességi rosszulléteknél, mindenféle női bajt és gyermekbetegséget gyógyítottak. Fület lyukasztottak, de volt arra is példa, hogy férfi nemi betegséget kezeltek.

1745-ben Torkus Justus János pozsonyi városi főorvos javaslata alapján már országosan érvényes szabályzat utasította a bábákat, hogy működésük megkezdése előtt tisztiorvos jelenlétében tegyenek vizsgát. Ennek alapján Mária Terézia magyar királynő 1748-ban rendeletileg minden bábát vizsgára kötelezett. 1766-ban jelent meg az első magyar nyelvű bábakönyv.

A bábák képzettség szerint:
  • Okleveles bábák: Elméletben és gyakorlatban is képzettek voltak. Tagjai főleg a polgárság köréből kerültek ki. Főleg bécsi és prágai egyetemeken vizsgáztak.

  • Cédulás Bábák: Másodrendű bábák csoportját alkották, oktatásuk kizárólag a gyakorlatban történt.

  • Parasztbábák: Ők voltak legtöbben; sok tapasztalattal, kevesebb elméleti tudással rendelkeztek.

A kormányzat próbálta elérni, hogy az 1770-es évektől minden nagyobb településen legyen tanult bába. Az egyetemen és a kolozsvári sebészorvosi intézetben állandó szülészeti tanfolyam működött. A falusi bábák zömét a megyei főorvos képezte ki 7-10 nap alatt és látta el jusslevéllel.

Az 1940-es években a születések nagy része még otthon, családi körben zajlott. Családtagok, rokonok, szomszédok vagy bábaasszonyok segédkeztek a vajúdó asszonynak. A születés, csakúgy mint a halál, az élet szerves része volt, kevésbé számított orvosi eseménynek. Az 50-es évektől folyamatosan növekedett a szülészetek befogadóképessége, ezáltal a szülés az otthoni körülmények közül fokozatosan átkerült az intézményi, kórházi keretek közé. Majd innentől kötelező lett a kórházi, szülőotthoni szülés. De mivel nem volt minden településről elérhető valamelyik lehetőség a kettő közül, ezért 1960-ban még a gyermekek 1/6-a otthon született. Az évtized végére egyre inkább kivételesnek számított az otthonszülés. Ezzel párhuzamosan a bábaasszony intézménye is megszűnni látszott..