Felíciás anyukák blogja

 

Felíciás anyukák egy blogban fűzték össze csodálatos szüléstörténeteiket, itt olvashatod őket.

 

[Supsystic-gallery id = “1”]

Miért otthon vagy születésházban? 

 

“A kislányom miatt. Bántott a gondolat, amiért a kisfiamat másfél évvel ezelőtt a kórházban elvitték tőlem, hiába volt rooming in rendszer. Rosszul esett, hogy vele nem volt aranyóra, hogy más asszonyok vigasztaltak (ha egyáltalán vigasztalták) amikor sírt. Ezt több gyermekemnek nem akartam.. A sokkal kisebbedik része volt az, hogy a férjem november közepén Afganisztánban volt, és most jött haza egy hete. Nélküle a kórházi körülményeket biztos nem viseltem volna el.”

“Azért szültem születésházban, hogy a szülésem az adminisztráció, protokoll és szabályok helyett rólam és a babámról szóljon.”

Elsőre azért, mert tartottam a felesleges beavatkozásoktól, és tisztában voltam vele, hogy a szülés módosult tudatállapotában nem tudnám megvédeni az érdekeimet. És őszintén szólva, nem egyáltalán nem szerettem volna védekező-állásban szülni. Emellett nem tudtam volna elfogadni, hogy az éppen megszületett, törékeny, akklimatizálódó kisfiamat egy percre is elvegyék tőlünk.

Másodjára már azért, mert tudtam, hogy így békében, csendben, a kísérőim szeretetében születhet meg a lányunk. Amit pedig a kórház soha nem tudna megadni, hogy a kisfiam velünk lehetett, amikor kibújt a húga a medencében. Az egész terhesség alatt mindig kérte, hogy ott lehessen, és én is így voltam képes elengedni Borit. Végtelenül hálás vagyok érte Felíciának és Ritának, hogy tényleg az első perctől kezdve ismerhetik egymást.”

 ∼

“Mert nem akartam soha többé azt átélni mint a kórházban. Azt, hogy a kiszolgáltatott helyzetemmel mennyire visszaéltek a dolgozók. Mennyire megaláztak, földbe döngöltek, semmibe vettek azon túl, hogy a csecsemő osztályon semmilyen segítséget a baba ellátásával kapcsolatban nem kaptam. Bárhol szülök inkább, de kórházba ezért soha többé nem megyek!”

“Már az első gyermekem születése előtt tudtam, hogy nem szeretnék az általános kórházi gyakorlat részese lenni. Kamaszkorom óta érdekel a szülés/születés, már akkor sem értettem, hogy miért kell az édesanyákat kitenni annak a rengeteg beavatkozásnak, amitől a szülésük sokszor minden lett, csak szép, örömteli élmény nem.

Akkor még nem tudtam, hogy bizony szegény újszülöttek sem ússzák meg a cseppet sem kellemes, ámde sokszor szükségtelen protokollt. Ezért első kisbabánkkal vidékről mentünk Budapestre természetes szülést támogató orvos-szülésznő pároshoz szülni. Az élmény megerősített abban, amit már egyébként is tudtam: a folyamat általában zavartalanul lezajlik mindenféle “segítség” nélkül. Miért is kell ezért kórházba vonulni? A kisfiunk már otthon született, tökéletes biztonságban és természetességgel. Mert bármennyire alternatív is egy kórházi szülés, intézeten kívül mégiscsak más. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy ugyanazt a történést a kórházban teljesen máshogy oldotta meg az orvos, mint otthon Felícia. Az az ellátás, amiben ő részesített összehasonlíthatatlanul jobb volt. Nem csak nekem, a babának is.”

 

Fotók: Galisz Virág- virágfotó,  ZS.K.N. ∼ F.N.M. ∼ K.I. ∼ S.V.I. ∼ N.R.B. ∼ H.É. 

 

Amennyiben hasznosak lehetnek ismerőseidnek a cikkben található információk, köszönöm ha megosztod!