Császár lelki békével

Elsősorban ezen az oldalon a háborítatlan szüléssel foglalkozunk, illetve az odavezető úttal, a körülményekkel, helyszínekkel és a választott segítőinkkel. Többféleképpen élhetjük meg a háborítatlanságot, a békés, boldog szülés élményét. Itt a példa, hogy császárral is lehet. Bár sajnos Magyarországon még kevés egészségügyi intézményben adottak a személyi feltételei ( hiába a tárgyi igen) ennek, bőven van még hova fejlődnünk akár Európai szinten is. Mégis van anyuka aki ezt másképpen élte meg, vagy az emlékeiben már másként gondol rá vissza. Most Wéner-Kovács Fannival beszélgettem….

Ikres anyuka vagy. Azt gondolom nem tabu téma manapság, természetes módon fogantak a kislányaid? Számítottál rá, hogy egyszerre két baba anyukája leszel?

A férjemmel terveztünk babát, de az abszolút meglepetésként ért minket, hogy spontán módon egyszerre ketten is szüleiknek választottak bennünket. A családunkban korábban nem voltak ikrek. Először sokként ért, mert tudtam, hogy nagy kihívás lesz egyszerre két babát gondozni, majd a várandósságom sem volt zökkenőmentes, de végig erőt adott, amikor éreztem az erősebbnél-erősebb – szinte bíztató – rúgásokat odabentről, majd az első együtt töltött napokban (és azóta is folyamatosan) sokat segít a férjem a lányok körüli teendőkben, ami nagyon sokat jelent a számomra.

Javaslom a várandós kismamáknak, hogy horrorisztikus szüléstörténeteket elemző fórumok helyett inkább olvassanak blogot. Anyukás blogot…pl a tiédet, az Anyabőrbent. Olyan valóságos a világod melyről írsz, nincs kiszínezve nem akarsz másnak látszani mint ami valójában…pont ezért sikeres azt gondolom. Nehéz őszintének lenni nyilvánosan?

Őszintének lenni és olykor a borús oldalt is bemutatni számomra nem jelent nehézséget, hiszen úgy gondolom, hogy a napfényes pillanatok mellett a másik oldalt is meg kell élni és beszélni róla. Ez nem csak számomra egy lelki kúra, de minden alkalommal reménykedek benne, hogy az én történeteim vagy élményeim másoknak is segítenek vagy erőt adnak.

Éppen ezért nagyon pozitív megerősítés a számomra, amikor visszajelzéseket kapok az olvasóimtól, hogy segített nekik az őszinteségem.

Mi volt a célod amikor annak idején elkezdtél írni?

Egészen kislány koromtól fogva az életem része volt a napló vezetés. Az írás egyfajta terápia a számomra, amit a papírforma helyett már lassan 7 éve online formában, a blogomon vezetek. Elsősorban ki akartam írni magamból a gondolataimat és a tapasztalataimat, majd rájöttem, hogy megosztani ezt másokkal szintén jó érzés. A blog az életem kisebb és nagyobb eseményeinek lenyomata, mindemellett pedig az egyik legkedvesebb hobbim.

Olvastam a szüléstörténetedben, hogy mikor elfolyt a magzatvíz még szőrtelenítettél és kicsinosítottad magad. Ezt olyan jó „hallani”!!! Én azt hittem 10 évvel ezelőtt amikor kórházban hoztam világra az első kisfiamat, hogy én vagyok az egyedüli UFO ezen a Földön akit izgat, hogy szőrtelen legyen a lába, rendezett a külseje (kivasaltam a hajam) mielőtt belép a szülőszobára. Azt gondolom akit a várandósság előtt is foglalkoztatott ez a dolog, miért pont abban a helyzetben lenne másképp?! Ugye?

Bár a lányok születése óta sokkal kevesebb időm jut ezekre a dolgokra és talán már át is értékelődött bennem a „Jól nézek ki” fogalma, ha idő és alkalom adódik rá, akkor szeretek csinosan felöltözni és elkészíteni egy minimális sminket, amiben jól érzem magamat. Nem csak a közérzetemnek tesz jót, de az anyaság mellett, így hangsúlyt kaphat a női oldalam is. A szülés napján leginkább praktikussági szempontból készültem olyan lázasan, hiszen tudtam, hogy jó darabig nem lesz időm ezekkel a dolgokkal foglalkozni. Persze az sem volt mellékes, hogy az orvosok egy szépen leborotvált és manikűrözött lábat látnak belőlem a műtét közben.

Előre már császárra készültél ugye? Hiszen ez a kórházi protokoll ikrek esetében… Hogyan sikerült ezzel megbarátkoznod?

A választott orvosom mindvégig a műtétre készített fel, bár a lányok nagyon szépen és egészségesen fejlődtek a pocakomban, ezt tartotta biztonságosabbnak ikrek esetén. A szülés napján viszont váratlanul úgy alakult, hogy választhattam volna a természetes utat is. Ez akkor nagy dilemmát okozott a számomra, hiszen sem lélekben sem testileg nem erre készültem. A lányok végül mégis császármetszéssel látták meg a napvilágot és úgy gondolom így volt a legjobb mindannyiunknak.

Mesélnél picit arról amikor elfolyt a magzatvíz és felpörögtek az események hogyan élted meg?

Mintha egy teljesen más időbe és térbe kerültem volna. A mai napig meghatódok, ha arra a napra gondolok és azt hiszem, ha kívánhatnék egyet egy jótündértől, az lenne, hogy újra átélhessem. Az izgalommal és a várakozással együtt volt teljes és meghitt számomra az egész szülés élménye.

Mitől lett ez a császár ellenére számodra mégis ok belülről? Mi vagy mik azok a momentumok amiktől jó élmény maradt a szülés?

A választott kórházban, ahol szülni szerettem volna nem engedélyezte a protokoll, hogy a műtét alatt a férjem velem maradjon. A szülés napján viszont átszállítottak egy másik intézménybe, ahol a lányok a koraszülött osztályon megfelelő ellátást kaphattak, így mégis úgy alakult, hogy velem lehetett és végig foghatta a kezemet, míg meghallottuk a lányaink sírását a műtőben. Ez számomra nagyon meghatározó és pozitív élmény volt, valamint az, amikor a kislányaink a szülés után az apukájuk mellkasán melegedhettek, míg rajtam elvégezték az utolsó simításokat. Az idegen kórház ellenére, végig tudtam, hogy biztonságban és jó kezekben vagyunk.

Kellett-e tudatosan dolgoznod utólag magadon? (lelki sérülésre gondolok itt)

A szülés és a császár miatt egyáltalán nincsenek bennem rossz élmények. Szerintem nagyon fontos mindamellett, hogy a várandósságon alatt végig erre készültem, tudtam azt is, hogy minden úgy fog történni a szülés napján, ahogy a lányoknak a legjobb és legbiztonságosabb. Számomra a császár is szép élményként maradt meg és örömmel tekintek a vágásra a hasamon, mert mindig arra emlékeztet, hogy aznap ott a műtőben, nem csak két kislány született meg, hanem egy anya is.

Azt gondolom, hogy Fanni története is azt bizonyítja, hogy számunkra az a jó amiről elhisszük, hogy az. Az gyógyít amiről meg vagyunk győződve, hogy gyógyít! Ha összhangban vagyunk a történtekkel, akkor minden rendben van.

Ha kíváncsi vagy a mindennapjaikra látogass el hozzá: itt

Fanni császárral szült

Amennyiben hasznosak lehetnek ismerőseidnek a cikkben található információk, köszönöm ha megosztod!